A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A 15 - 16. században nagy számú dalmát, ill. illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen és az általuk hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző.

Háromféle ősi hímzést - a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt "vézást", a "rátétest" és a sok színben pompázó "boszorkányost" - ma is varrják a falu asszonyai.

Bárki megnézheti a szebbnél szebb darabokat, hiszen nyáron, az utcán 8-10 asszony is hímez egy-egy csoportban.

A legszebb darabok mindhárom féle hímzésből az 1997-ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetőek.

A település legrégebbi műemléke az egyhajós, félköríves szentélyű, román kori Fehér Kápolna, amely egy Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt.

1704- ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg.

A katolikus templomot 1791-ben szentelték fel, gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha és oltárterítő gyűjteménye országszerte ismert.

A János-hegyi pincesor műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák gyönyörű természeti környezetben kínálják boraikat.

A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat.

Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein ismerhetjük meg.

A Buzsáktól 5 km- re található Csisztafürdőt ásványi anyagokban gazdag, 42°C-os hidrokarbonátos kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel.

A Balaton partján lévő, balatonfenyvesi vasútállomástól keskeny nyomtávú vonattal is megközelíthető, már maga az utazás is élmény, főleg a gyermekekkel utazóknak.